Állatkísérletek: a halálgyárak
százada
Antropocentrikus
világunkban
az állatok kizsákmányolásának és megbecs-telenítésének számtalan módja létezik.
Kezdhetném a sort a kedvesen, jópofán ügyetlenkedő állatok ártatlannak tűnő
cirkuszi mutatványaival, amelynek egyetlen célja az állatok nevetségessé tétele
olyan helyzetekben, amelyekben az ember oly talpraesettnek mutatkozik és ahol a
mutatvány annál sikeresebb minél elképesztőbb és az állat saját világától minél
elrugaszkodottabb mutatványra kényszeríti őt az idomár. Majd a különféle
"sportok" és időt múlató szórakozások következhetnének amelyekben az állatokat
halálra hajszolják, céltáblának használják vagy pusztulásig tartó viadalra
ösztönzik őket állattársaik vagy egy fondorlatosan felfegyverkezett ember ellen.
Ez utóbbinál oly módon teszik, hogy az állatnak még csak esélye se maradjon a
védekezésre vagy a menekülésre, így biztosítva az embernek a felsőbbrendűségét
és mindenek felett álló ügyességét és okosságát bizonyítani hivatott tett
sikerét.
A sorba beletartozik, de messze nem zárja le azt az az ember
természetétől idegen táplálkozás ami korunkban oly hatalmas halálgyárakat hozott
létre, hogy az ott előállított húslények összsúlya sokszorosan meghaladja a
velük táplálni hivatott emberiségét és amely az élet szentségét és a minden
egyes élőben fellelhető egyediségét a mesterségesen felpumpált igények és a
profitra való sóvárgás szólamai alatt puszta nyersanyaggá
züllesztette!
Csakhogy a terror legbrutálisabb aktusa kétségtelenül az
állatkísérlet. Annak az egyoldalú és egyenlőtlen háborúnak amelyet az ember az
állatok ellen vív, ezen epizódja leginkább a náci koncentrációs táborokra
emlékeztet. A hasonlóság nyilvánvaló hiszen ennek a háborúnak vannak börtönei,
vannak kínzókamrái, vannak krematóriumai és beteges elméi is vannak akik
festéket injekcióznak áldozataik szemébe, van üvöltés, fájdalomtól elcsukló
hang, könyörgő szemek, tehetetlen düh, érzéstelenítés és higiénia nélkül
felnyitott testek, megfertőzött, daganatoktól összeroncsolt szervek és
kegyetlen, felháborító pusztulás! Most kezdődő sorozatunkban erről lesz
szó.
1.rész, Toxicitási
tesztek
A nem orvostudományi célú kutatási
állatkísérletek közül a rutin toxicitási tesztek száma a legmagasabb. Hazánkban
is a ez a legtöbb állati életet követelő területe az állatkísérleteknek.
Legalábbis a jelen pillanatban rendelkezésre álló adatok alapján erre
következtethetünk.
A toxicitási teszteket egy-egy új vagy valamilyen
mértékben megváltoztatott termék veszélyességének vagy ártalmatlanságának
megismerésére alkalmazzák. A termékek lehetnek az iparban vagy a mezőgazdaságban
felhasznált anyagok például: elektronikai eszközök forrasztásához használt
anyagok, festékek, kenőanyagok, növényvédő szerek, műtrágyák, mosószerek,
lehetnek élelmiszer adalékanyagok, színezők és ízfokozók, de lehetnek
gyermekjátékok alapanyagai vagy mondjuk papírzsebkendő, és nem utolsó sorban
kozmetikumok, szappanok, krémek, fogkrémek, körömlakkok, stb.
Az alkalmazott
kísérletek
Az első olyan tesztekre amelyekben
szándékosan állatokat mérgeztek meg, hogy egyes toxikusnak vélt szer emberre
való veszélyességét kimutassák, valószínuleg az első világháború vegyi
fegyvereinek kifejlesztésekor került sor. Ezen kísérleteknek eredményei voltak a
könnygáz, a mustárgáz, a karbonilklorid és később a szarin. A toxikológiai
vizsgálatok ebben az időben kezdődtek és azóta is töretlenül alkalmazzák őket.
Magyarországon a toxikológiai és minőségellenőrző intézetekben valamint
gyógyszeripari vállalatok saját laboratóriumaiban továbbá néhány bedolgozó
egyetemen.
Az állatokon alkalmazott toxicitást elemző tesztek különfélék
lehetnek, egyben azonban mindegyikük közös: az állatoknak szükségtelenül és
igazságtalanul szörnyű szenvedést okoznak aminek csak pusztulásuk vet véget. A
tesztek kegyetlenségét fokozza, hogy azokat érzéstelenítés vagy a kialakult
tünetek bárminemű kezelése nélkül végzik, mivel az befolyásolhatná a kísérlet
eredményét.
Az állattesztek eredményeinek emberre való alkalmazása ma már
általánosan vitatott! Mivel az állatok és az ember szervezete, biológiai
felépítése (bélrendszer, idegrendszer stb.) nagymértékben különbözik, ezen
kísérletek eredménye erősen megkérdőjelezhető. A fizikai felépítésben rejlő
ellentétekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy például a nyúlnak az emberrel
ellentétben pislogóhártyája, belső szemhéja is van ami eleve egy óriási
különbség.
A pontos eredmények érdekében a tesztkörülményeket a valóságnak
megfelelően kell kialakítani, azaz ha egy tesztanyag emberre gyakorolt
toxicítását akarjuk mérni, mivel végül az ember használja azt, akkor a
kísérletet emberen kell elvégezni. Mai modern technológiákat alkalmazva ez már
veszélytelenül elvégezhető.
1981-ben neves tudósok találkoztak a svédországi
Uppsalában, hogy az állatkísérletek tudományos használhatóságáról értekezzenek.
A tudományos tanács az állatkísérleteket, óvatosan fogalmazva "majdnem teljesen
felesleges eljárások"-nak minősítette.
Az állattesztek pontatlanok, eredményeik
félrevezetők.
Időnként botrányt kavarnak a már jó ideje
forgalomban lévő gyógyszerek vagy élelmiszeradalékok, stb. káros hatásai. Mivel
vannak olyan mérgező anyagok amelyek az állatokra hatástalanok, de az emberben
súlyos betegségek forrásaivá válhatnak és olyanok is amelyek csak az állatokra
vagy csak bizonyos fajtákra hatnak, de az emberre veszélytelenek. Így miután más
módszerekkel bizonyították, egynémely előzőleg állatokon tesztelt és
biztonságosnak nyilvánított termék pl. gyógyszer emberre nézve károsító hatását
később a laboratóriumi állatokon képtelenek voltak produkálni a
mellékhatást.
A hatvanas évek elején ennek, az állattesztek
hamis eredményeiből származó tévedésnek anyák és gyermekek estek áldozatul. A
világ számos országában születtek gyermekek végtagok nélkül vagy fejlődésükben
erősen visszamaradva azoktól az anyáktól akik terhességük alatt bizonyítottan a
thalidomide nevű nyugtatót szedték. Ezt az utóbb betiltott gyógyszerkészítményt
a hagyományos toxikológiai vizsgálatokkal tesztelték, mégis később derült ki,
hogy az emberi magzatban deformációt idéz elő.
A tesztek már
csak azért sem helytállóak különösen a hosszú távon emberek által fogyasztott
termékek pl. ételszínezékek és egyéb adalékanyagok esetében, mert az ember
máskép reagál majd egy hosszú távú, folyamatos, kis mennyiségű és koncentrátumú
szer adagolására mint egy kísérleti állat az egyszeri, de legalábbis rövid
lefolyású vizsgálat során kapott nagy mennyiségű, erős
koncentrátumokra.
Ha ez mind igaz, miért alkalmazzák őket mégis
világszerte - kérdezhetnénk. Az egyik lehetséges válasz mint oly sok más esetben
is az üzlet. A tesztek elvégeztetésével a cégek a vásárlók biztonságának
ellenében leginkább a saját maguk érdekeit akarják védeni. Hiszen termékük egy
esetleges előre nem jelezhető mellékhatásával kapcsolatban a legjobb alibi, hogy
ők elvégeztették a ma elérhető "biztonsági előírásokat". Továbbá vásárlóikat -
akik általában nagyon megbíznak a modern tudomány eredményeiben - próbálják
biztosítani, hogy termékük biztonságos. Sokak számára pusztán a "Klinikailag
tesztelt" felirat látványa és a tudat, hogy ellenőrzés folyik, már garanciát
jelent.
Az esztelen kísérletezgetések a tények és tiltakozások
ellenére, viruló üzletként tovább folytatódnak, már csak azért is mert azok akik
bevezethetnék az alternatív technológiákat anyagilag érdekeltek a kísérletek
folytatásában.
A
tesztek:
Draize-féle irritációs
tesztek.
Az úgynevezett Draize-féle (a feltaláló, az amerikai dr.
J. H. Draize neve után) irritációs tesztben a kísérletet végző személy egy
teljesen tudatánál lévő, mozgásában korlátozott állat - többnyire albínó nyúl,
csipeszekkel kipeckelt szemébe cseppent különböző oldatokat pl. sampont vagy
körömlakkot. A kísérleti állatot lekötözik vagy a nyulak esetében egy erre a
célra kialakított kalodába zárják amelyből csak az állat feje lóg ki ill. csak a
nyakát tartja (nyakkaloda). A kísérlet közben előfordulhat, hogy a szereket
elkerülni akaró állat kétségbeesett kapálózásában a nyakát töri.
A teszt
rendkívüli fájdalommal jár, hiszen a szem az érzékszervek közül a leginkább
érzékeny. Még az igen enyhén maró vagy akár teljesen semleges szerek is igen
erős kínnal járnak, mert minden nem "oda való dolog" testidegen és a szervezet
tiltakozását váltja ki.
A tesztanyagok szembe juttatását
követően bizonyos intervallumokban 12, 24, 48 óra stb. a kísérletet végző
személy feljegyzi a szem finom szövetei roncsolódásának fokát amely lehet ödéma,
bevörösödés, fekélyképződés, bevérzés vagy vakság.
A károsodás
fokát egy irritációs skálán személyes becslés alapján határozzák meg. Ebből
adódóan ugyanazzal a szerrel más laboratóriumban más és más eredményt
kaphatunk.
Neves toxikológusok is egyet értenek abban, hogy a
Draize tesztek "durvák és pontatlanok mert pusztán a megfigyelésen
alapszanak".
Különös, hogy a legsúlyosabb kritikák magából az
iparágból erednek. 1971-ben az Esso Orvosi Kutató Részlege és egy másik cég
által kezdeményezett vizsgálat kimutatta, hogy a Draize teszt nem hiteles. A
huszonöt laboratóriumban lefolytatott megfigyelés alapján a tanulmány rendkívüli
eltéréseket fedezett fel a teszteredményekben, ahogy a kísérletet levezető
személyek a nyulak reakcióit felbecsülték. Végül kijelentették, hogy "a
procedúra nem lehet mértékadó alapja semminemű új
szabályozásnak".
1986 februárjában Johns Hopkins a Center for
Alternatives to Animal Testing (Központ az Állattesztek Alternatívájáért)
munkatársa kijelentette: "A Draize teszt nem tükrözi megfelelően az emberen
létrejöhető irritáció fokát."
Halálos dózis teszt. (LD 50,
letális dózis teszt)
Az akut mérgezés vagy
halálos dózis tesztet annak megállapítására eszelték ki, hogy mennyi az a
szervezetbe juttatható anyagmennyiség amennyitől a vizsgálatban részt vett
tesztcsoport egyedeinek fele elpusztul. Innen az elnevezés is: halálos dózis 50
(LD-50). Ezt az igen elterjedt tesztet kb. 1927-óta alkalmazzák.
A teszt folyamán az esetek többségében, egy tömlon keresztül különféle szilárd
vagy folyékony halmazállapotú anyagot, például arcpúdert vagy más kozmetikumot,
vegyszereket, mőanyag alapanyagot erőszakolnak az állatok gyomrába. A folyamatot
ezért kényszeretetésnek is nevezik. Máskor a szereket a gyorsabb felszívódás
érdekében a bor alá fecskendezik illetve a légnemű anyagok esetében gázkamrában
vagy gázmaszkkal hosszan, akár több órás időtartamig is az állatokkal
kényszerlélegeztetik.
Az kényszeretetésnél a tesztelt anyagok
mérgező, maró és egyéb roncsoló hatásától, valamint a szervezetben okozott
mérgezéstől eltekintve sokszor pusztán az anyag mennyisége halált okoz. Máskor
az állat a kiöklendezett szertől fullad meg amitől apró szervezete szabadulni
próbál. Kényszeretetésnél bélvérzés és a tömlő okozta sérülések is
megfigyelhetők.
A kísérletekben általában rágcsálókat:
patkányokat egereket és nyulakat, valamint nagyszámú kutyát, macskát, ritkábban
majmokat használnak fel. Meg kell jegyeznem, hogy a laborban használt
patkányoknak semmi közük az oly sokakban undort keltő
csatornapatkányokhoz.
Ez a teszt az egyes szerek toxikusságának
meghatározására eleve megbízhatatlan eredményt ad hiszen az egyes állatfajok
sajátosságaitól sőt a fajon belül az egyes egyedek fizikai állapotától, korától,
nemétől is nagyban függ. Például a nikotin az ember számára már 0.9 mg/kg-os
adagban halálos, de egy kutyának 9.2 mg/kg, egy galambnak 75 mg/kg, egy
patkánynak 53 mg/kg a halálos adag. Ilyen alapon a toxicitási vizsgálatok
eredményét főkép azok emberre való alkalmazását akár jóslással is előre
jelezhetnék.
Teratológia
Kényszeretetéses eljárással
történnek a teratológiai tesztek, is bár ezek célja nem a halálos dózis
megállapítása hanem a toxicitás finomabb következményeinek felderítése. Ezért a
tesztanyagok koncentrációja és mennyisége az LD tesztben alkalmazotthoz
viszonyítva kisebb, viszont idotartama sokszorosan meghaladja
azt.
Maga a tudományág elnevezése a teratogen görög eredetu
szóból ered. Teratosz jelentése szörny, és génesz jelentése születés. Ami a
toxikológia esetében arra utal, hogy ok maguk kárhoztatják ezeket a szánalomra
méltó állatokat születési deformációra.
A vizsgálatot kényszer
etetett majd mesterségesen megtermékenyített nőstényeken alkalmazzák. Mielőtt az
anya megszülhetné utódját széndioxidgázzal megfojtják, majd a magzatot
kioperálják és felboncolják. A magzatnak a beetetett anyag miatt keletkezett
fejlődési hibáiból pl. csontozatának torzulásából következtetnek a
mellékhatásokra. Az ilyen vizsgálatokat, de más vizsgálatokat is veszélyes és
fájdalmas ellenőrző vizsgálatok pl. a szemüregből vagy a szívből való vérvétel,
gerinccsapolás, vizeletvétel, stb. teszik az állatok számára még
elviselhetetlenebbé.
Bőr irritációs
tesztek.
Ebben a tesztben az állatok
szőrét leborotválják esetleg a bort is megkaparják a nyers felületig. Ezután a
tesztelni kívánt anyagokat a bőrre ill. a bőrbe kenik és a sebet letakarják,
majd befáslizzák vagy begipszelik. A gipszelés célja, hogy a kínlódó állat ne
tudja a szert letisztítani, miközben fájdalmától szabadulni akar. A szert
adhatják fecskendővel is a bőr alá vagy az izomzatba vagy a végbélbe. A tesztek
eredményeként hólyagképződés, vérzés és fekélyképződés lép fel. Némely maró
anyag (a nyers bőrön még a legenyhébb anyag is az) teljesen áteszi magát a
szerencsétlen teremtmények bőrén, elevenen égetve őket. Ezután meghatározott idő
után a sebeket megvizsgálják és a hatásokat feljegyzik.
Jogaiktól
megfosztva
A kísérleti állatok a
külvilágtól teljesen izoláltan, szűk ketrecekben vagy terráriumokban tengetik
nyomorúságos életüket, minden természetes igényüktől megfosztva. Nincs napfény,
friss levegő, társaság mit sem szólva az állatok társadalmi igényeiről.
Mozgásterük a végletekig korlátozott, egy kutyának kb. 1.5-szer 1.5 méter, egy
nyúlnak 50-szer 30 centiméter, egy rágcsálónak még kisebb terület
jár.
A kísérleteket valamiképp túlélo állatok rendszerint más
tesztben már nem alkalmazhatók így végül őket is elpusztítják. Néhányukat
széndioxidgázzal fujtanak meg másokat egyszerűen agyonütnek. A kutyákat úgy ölik
meg, hogy hónaljban elvágják az artériát és elvéreztetik őket.
A "munka"
során felgyülemlő tetemektől való megszabadulás legsimább módja a hamvasztás. A
toxikológiai telepeken látható magas kémények erre a célra is
szolgálnak.
Arra a kérdésre, hogy hány állatot ítélnek
kínhalálra a magyarországi toxikológiai tesztekben ma még nem tudunk pontos
adatokkal szolgálni. Jórészt azért mert az illetékesek gyártási titokra
hivatkozva nem adnak ki információkat (és különben is igen idegesek lesznek ha
erről faggatjuk őket) sot alkalmazottaikat is írásban hallgatásra kötelezik.
Néhány külföldi adat viszont rendelkezésre áll és ezekből halványan
következtethetünk a magyar viszonyokra. Pl. az Egyesült Államokban évente 5
millió kutyát, rágcsálót és majmot használnak fel. Magyarországon valószínűleg
évente több tízezer állat pusztul el csak a toxikológiai
vizsgálatokban.
Honnan származnak az állatok? Az állatokat külön erre a célra
szakosodott hazai állattenyésztők, vagy a felhasználók maguk
tenyésztik.
Erőszakmentes in vitro
alternatívák
Az alternatív tesztek
kikerülik a teszteredményeknek a tesztállatok kondíciójából, korából, és a faji
eltérésekből adódó differenciáit így azok könnyen szabványosíthatók és
nemzetközileg is elfogadottak lehetnek.
Az esetek többségében a
nem állati kísérletek lényegesen olcsóbbak és kevesebb időt igényelnek az élő
állatokon végzett tesztekkel szemben. Az InVitro International Eytex
tesztcsomagja például egy kemikália három koncentrációját képes tesztelni 99.50
dollárért míg a Draize teszt ugyanezt 1,000 dolláros áron teszi. Az állatokat
mellőző vizsgálatoknak másik nagy előnye, hogy nem kell állatokat vásárolni vagy
tenyészteni, sőt táplálásuk és tartásuk szükségtelenné válása is
költségcsökkentő.
Már a hatvanas években is folytak kutatások az
állatok kiváltására vonatkozóan. Az Agarose Diffusion metódus is ennek az
időszaknak a terméke. A tesztet az orvosi eszközökben és protézisekben használt
műanyagok és más szintetikus anyagok toxicitásának megállapítására fejlesztették
ki. A tesztben, emberi sejteket és kis mennyiségű tesztanyagot helyeznek egy
lombikba úgy hogy azokat csak egy vékony réteg agarose, egy tengeri alga
származék választja el. Ha a tesztanyag irritáns akkor körülötte elpusztulnak a
sejtek.
Az Ames tesztben a vizsgálni kívánt kemikáliát
salmonella typhimurium baktérium kultúrával vegyítik majd különböző aktiváló
enzimeket adnak a keverékhez. A technológia 174-ből 156 állati rákkeltőt és
108-ból 96 ártalmatlan szert volt képes detektálni. Azaz a teszt 90 százalékos
pontossággal dolgozik.
A fent említett Eytex-metódus, az irritációt
egy növényi proteint módosító rendszeren keresztül állapítja meg, a szaruhártya
reakcióit imitálva. Minél nagyobb az irritáció az oldat annál átlátszóbbá válik.
Az elszínezodés egy speciális színskálán pontosan mérhető. A Skintex formula,
amit szintén az InVitro International fejlesztett ki, a közönséges tök sárgás
héjának alkalmazásával utánozza az emberi bor reakcióit idegen anyagokra.
Mindkét technológia több mint 5000 különböző anyag toxicitásának kimutatására
alkalmas!
A Neutral Red Bioassay, a Kaliforniai Clonetics
Corporation terméke, egy vízben oldódó festéket ad a normál emberi bőrsejtekhez.
Egy számítógép méri a festék borsejtekbe való felszívódásának fokát, megmutatva
a relatív toxicitást. A számítógépes elemzés kizárja a felmérést végző személy
szubjektív megfigyelését ami az állattesztek precízségének egyik komoly
korlátja.
Megemlíthetünk két emberi bőrsejteket alkalmazó
technikát is a Clonetics EpiPackját és a Marrow-Tech, NeoDerm nevű
termékét.
Alternatív technikákat ajánl két Cambridge-i cég is a
Biosurface Technology és az Organogenesis.
A számítástechnika
rohamos fejlodésével ma már olyan matematikai és komputerizélt modellek is
rendelkezésre állnak, amelyek a már ismert toxikus anyagok felépítését és
tulajdonságait felhasználva képesek pontos információt szolgáltatni az
anyagkombinációk vagy új szerek "viselkedésével" kapcsolatban. A Health Designs
Inc. által forgalmazott Topkat software-csomag pl. száj, szem és bőr irritációk
előrejelzésére is alkalmas.
A jelenleg elérhető technológiák
folyamatos fejlesztése komoly kihívást jelent a hagyományos toxikológiának és
elterjedésük várhatóan megold egy komoly etikai problémát.
Az emberi
tényező
Azoknak az embereknek akik az állatkísérletekben részt vesznek mindennapos tevékenységük, hogy
megölnek vagy szenvedést okoznak érző, tudatos lényeknek. Milyen lehet megszokni
a pusztítást? Milyen értékrend működik bennük? Mit várhatunk tőlük? Vajon ha
olyan döntés elé kényszerülnének ahol emberéletek felett kellene dönteni,
könnyedén választanák-e a halált hisz számukra ez olyan egyszerű? Vajon
családjuk és ismeroseik elott eltitkolják-e az olyan kényes és szégyellni való
epizódokat mint egy kutya megfojtása vagy megmérgezése? Ez szinte bizonyos, nem
hinném, hogy a munkából hazatérve büszkén mesélik a gyermekeiknek, akik mondjuk
épp egy képeskönyvet forgatnak, hogy "ma éppen egy bájos fehér nyuszi szemébe
csöppentettem hajlakkot". Ha ilyen ismerősöd van egyszer kérdezd meg
tőle!
Ezek után úgy gondolom,
hogy minden okunk megvan arra, hogy fellázadjunk, és tegyünk valamit. Vajon van
olyan ember, aki ezen a történeten nem szörnyülködik el, és nem gondolkodik
el azon, hogy mit vesz és mit tesz ezután? Kétlem.
MINDENKIT KÉREK, HOGY SEGÍTSEN EZEKEN A
SZERENCSÉTLEN ÁLLATOKON, MERT
EGYÜTT TÖBBET
TEHETÜNK!